Ez meg milyen érettségi volt már?

Nos tegnap álmosan úgy 10 körül feküdtem le, azzal az érzéssel, hogy lesz ami lesz, én akkor is érvelek, nem fogok hülyét csinálni magamból erőltetett szempontok alapján összehasonlítás által, vagy egy mű elemzéséből. Érvelek, még akkor is, ha a „borról” kell érvelni mint ahogy az egyik próbaérettségiben volt.

Nos természet rendesen kibaszott a Szegediekkel mivel úgy esett az eső, és úgy verte mint a tetőt mind az ablakot hogy kettőkor még ébren voltan, meg álmos is voltam.

Fél hétkor csörgött az óra, tej, fogmosás, zubbony, a Linkin Park legújabb műve a fülbe, fel a buszra. Fél nyolckor ott virítottunk már a „gimnázium” előtt. Mondták befele, mert kezdődik. Az oskolám egyetlen, és igen sexi, tanárnőjének vigyázó szemei mellett kezdtük meg a magyar középszintű érettségit. A szövegértés valami Heurigen, vagy milyen valamiről szól, aminek az a lényege, hogy Bécs környékén hogy lehet hangulatosan bort inni. Kész lettem a határidő előtt 5 percel, megnyugodtam nem volt nehéz.

Nosza jön a három órás esszé írás. Lehet választani, érvelek valami ellen, vagy mellett, vagy összehasonlítok, vagy elemzek. Legelöl az érvelés volt. Aszondja érveljek amellett hogy a dikitális technika eltörli e vagy sem a könynyomtatást, és hogy alkalmazzam a tudásomat. Tovább se olvastam hogy mi a többi, és egyből megírtam egy sziporkázót két és háromnegyed oldalt, és beleraktam mindent amivel el lehet kápráztatni a javítókat. Történelmet, elveket, hátrányt előnyt, szimbiózist.

Kész lettem fél 11-re, beadtam, elmentem enni, és ja most jut eszembe két és fél óra alatt úgy megírtam erősen jóra az érettségit, hogy annak semmi köze nem volt a Magyar irodalomhoz.

Most meg 20 percel a beadási határidő előtt meg már itt ülök, örülök, ja és Linkin Parkot hallgatok.

De komolyan ezt miért hívják MAGYAR érettséginek? Csak mert magyarul van?