A Korán – Allah Könyve
Az Iszlám dogma szerint, a Korán több kinyilatkoztatás során nyert nyilvánosságot, melyet Gábriel Arkangyal révén, Mohameden keresztül kapott az emberiség, ki azokat lediktálta követőinek. Mohamed társasága memorizálta a Korán részeit, és leírták azokat arra, ami éppen a kezükbe akadt, és ezeket később egy könyvbe rendeztek a harmadik Kalifa, Oszmán alatt, pár évvel Mohamed halála után.
A Korán körülbelül olyan hosszú, mint az Ótestamentum. 114 szúrát tartalmaz (nem szabad a sírával összekeverni, ami a Próféta életére utal). Az Iszlám doktrína szerint, Mohamed úgy időszámításunk szerint 610-ben, egy Mekka melletti barlangban (ma délnyugat Szaúd-Arábia) kapta meg az első kinyilatkoztatásokat Allahtól Gábriel arkangyalon keresztül. A kinyilatkoztatás nemes egyszerűséggel megparancsolta Allahnak, hogy, „olvasson” (96. szúra ), és a szavak melyeket hallott, („olvasott”) Allahtól szavai, és nem Mohamedtől származnak, így az Iszlám alapját Isten, azaz Allah saját szavai adják.
A következő tizenkét év során Mekkában, több kinyilatkoztatás is érte Mohamedet, melyek üzenetet képeztek a város lakóinak, hogy hagyják el pogány szokásaikat, és imádkozzanak az egyetlen Allahhoz.
Mekkában Mohamed elítélte a pogányságot (legalábbis a nagy részét), mégis nagy tisztelettel tanúsított a keresztények és zsidók egyistenhívő vallása iránt. A Korán Allahja elviekben ugyanaz az Isten, akikhez a zsidók és a keresztények is imádkoznak, aki most kinyilatkoztatta magát az arab embereknek, az ő kiválasztott prófétáján, Mohameden keresztül. Azok a koráni kinyilatkoztatások, melyek Mohamed életének későbbi szakaszaiban keletkeztek, miután az első muszlimok elhagyták Mekkát, voltak azok, melyek az Iszlámot egy viszonylag jóindulatú monoteista vallásból egy terjeszkedő, katonai-politikai ideológiává tették mely a mai napig terjeszkedik.
Az ortodox Iszlám nem fogadja el a Korán lefordítását más nyelvre. Az Iszlám védelmezői, hogy a kritikát elhárítsák, sokszor mondják, hogy egyedül az arabul olvasók érthetik meg a Koránt. Ám az arab nyelv ugyanúgy fordítható, mint bármelyik másik nyelv, és a legtöbb olvasó ráadásul nem is arabul olvassa a Koránt.
Alább a Simon Róbert féle Korán fordítást használjuk.
Azok az olvasók kik kezükbe veszik a Korán egy fordítását, sokszor maradnak értetlenül mondanivalója felett, mivel a Korán értelmezésének egyik legfontosabb szabálya a „felülírás”. A felülírás elve (al-naskh wa al-mansukk) szerint a Mohamed életének későbbi szakaszában keletkezett Korán versek felülírják a korábban keletkezetteket, ha azok tartalma nem egyeztethető össze. Így a részek melyek Mohamed életének későbbi szakaszában, Medinában keletkeztek, felülírják a korábbi mekkai verseket (kinyilatkoztatásokat). A Korán maga is figyelmeztet a felülírásra:
2:106 „ Ha egy [Korán] verset eltörlünk, vagy feledésre kárhoztatunk, egy jobbat, vagy hozzá hasonlót hozunk a helyette. Vajon nem tudod, hogy Allah mindenek fölött hatalmas?”
Úgy látszik a 2:106 a Mohamed tanításainak ellentmondásait ért kritika hatására lett kinyilatkoztatva, melyek (már akkor sem) voltak összefüggőek. Mohamed személyes válasza a következő volt: „Allah mindenek fölött hatalmas, és bármire képes”.
A Korán Mohamednek úgy 20 év alatt került teljes hosszában kinyilatkoztatásra, és sosem lett kronologikus (időrendi) sorrendben lejegyezve. A Koránt végül a harmadik Kalifa Oszmán idejében állították össze könyvé, méghozzá úgy, hogy a leghosszabbtól a legrövidebbig lettek sorba rendezve a szúrák, teljesen függetlenül az esetleges tartalmi összefüggésektől, vagy időrendi sorrendtől. Ahhoz hogy megnézzük a Korán mit ír egy bizonyos témáról, fontos, hogy megismerjünk más Iszlám forrásokat, melyek leírják, hogy melyik vers, Mohamed életének mely szakaszában keletkezett. Ha ilyen vizsgálatot végzünk, rájövünk: a Mekkai szúrák, melyek akkor keletkeztek, amikor a muszlimok még gyengék és sebezhetőek voltak, kedvesek és toleránsak, jóindulatúak, ám a későbbi medinai szúrák, melyek azután keletkeztek, miután Mohamed egy hadsereg feje lett, harciasak.
Vegyük példának, 50:45 és a 109.-dik szúrát, melyek mind Mekkában kerültek kinyilatkoztatásra:
50:45 „Mi vagyunk a legjobb tudói annak, hogy mit mondanak. Te nem kényszerítheted őket. Ints csak a Koránnak azt, aki féli a fényességemet!”
109:1 „Mond: „Ti hitetlenek!”
109:2 Nem szolgálom, amit ti szolgáltok,
109:3 és ti nem szolgáljátok, amit én szolgálok
109:4 És én nem szolgálom, amit ti szolgáltok
109:5 és ti nem szolgáljátok, amit én szolgálok.
109:6 Megvan nektek a ti vallásotok és nekem az enyém.”
Vegyünk esz szúrát, mely azután keletkezett, miután a muszlimok elérték Medinát, és még mindig sebezhetőek voltak:
2:256 „Nincs kényszer a vallásban! Immár látván látszik az igaz út különbsége a tévelygéstől. Aki megtagadja a bálványokat és hisz Allahban, az szilárd fogantyúba kapaszkodik, amely nem szakad el. Allah [mindent] hall és [mindent] tud.”
Ezzel szemben, vegyük a 9:5-öt, melyet a „Kard versének” neveznek, mely Mohamed életének vége fele keletkezett:
9:5 „Ha tehát a szent hónapok letelnek, akkor öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket! Fogjátok el őket! Ostromoljátok meg őket! Állítsatok nekik csapdát az összes leshelyről! Ha azonban megbánással fordulnak [Allahhoz], elvégzik az istentiszteletet és zakatot adnak, akkor hagyjátok őket szabadon az ő útjukon! Allah megbocsátó és kegyes.”
Mivel Mohamed életének későbbi szakaszában keletkezett a Kard Verse mint 50:45 , 109 és 2:256, A Kard Verse felülírja az olyan békés verseket mint 2:106 értelmében. A nyolcadik szúra mely nem sokkal a kilencedik előtt keletkezett, hasonló témájú:
8:39 „És harcoljatok ellenük, amíg nem lesz kísértés [a hívők eltántorítására], s amíg a vallás egyesegyedül Allahé. Ha azonban abbahagyják, [bocsánat adatik nekik]. Allah átlátja azt, amit cselekszenek.
8:67 „Egy próféta sem ejthet foglyokat addig, amíg [a hitetlenek között] nem rendezett nagy vérontást [szerte] a földön. Ti az evilág forgandó javait kívánjátok, ám Allah a túlvilágot akarja [nektek]. Allah hatalmas és bölcs”
9:29 „Harcoljatok azok ellen –azok között, akiknek az Írás adatott (a zsidók és a keresztények) - , akinek nem hisznek Allahban és a Végső Napban (Ítéletnapja) és nem tekintik tilalmasnak azt, amit Allah és az ő küldötte megtiltott és nem vallják az igazság vallását – [harcoljatok ellenük] mindaddig, amíg megadják a jizzát, lévén hogy becsületüket-vesztettek ők”
9:33 „Ő az (Allah), aki elküldte az ő küldöttét az útmutatással és az igazság vallásával, hogy győzelemre vigye az összes többi vallással szemben akkor is, ha ez a pogányoknak nem tetszik.
A Korán parancsai, melyek szerint a muszlimoknak kötelessége, hogy háborút viseljenek Allah nevében a nem muszlimok ellen egyértelműek. Ezek ráadásul teljes mértékben érvényesek, mivel a Próféta életének későbbi szakaszaiban kerültek kinyilatkoztatásra, így felülírják azokat a korábbi utasításokat melyek megbékélésre szólítanak fel. A felülírás szabályának ismerete nélkül, a nem muszlim olvasók továbbra is félre fogják értelmezni a Koránt, és azt tévesen a „béke vallásaként” fogják értelmezni.
Az Iszlám dogma szerint, a Korán több kinyilatkoztatás során nyert nyilvánosságot, melyet Gábriel Arkangyal révén, Mohameden keresztül kapott az emberiség, ki azokat lediktálta követőinek. Mohamed társasága memorizálta a Korán részeit, és leírták azokat arra, ami éppen a kezükbe akadt, és ezeket később egy könyvbe rendeztek a harmadik Kalifa, Oszmán alatt, pár évvel Mohamed halála után.
A Korán körülbelül olyan hosszú, mint az Ótestamentum. 114 szúrát tartalmaz (nem szabad a sírával összekeverni, ami a Próféta életére utal). Az Iszlám doktrína szerint, Mohamed úgy időszámításunk szerint 610-ben, egy Mekka melletti barlangban (ma délnyugat Szaúd-Arábia) kapta meg az első kinyilatkoztatásokat Allahtól Gábriel arkangyalon keresztül. A kinyilatkoztatás nemes egyszerűséggel megparancsolta Allahnak, hogy, „olvasson” (96. szúra ), és a szavak melyeket hallott, („olvasott”) Allahtól szavai, és nem Mohamedtől származnak, így az Iszlám alapját Isten, azaz Allah saját szavai adják.
A következő tizenkét év során Mekkában, több kinyilatkoztatás is érte Mohamedet, melyek üzenetet képeztek a város lakóinak, hogy hagyják el pogány szokásaikat, és imádkozzanak az egyetlen Allahhoz.
Mekkában Mohamed elítélte a pogányságot (legalábbis a nagy részét), mégis nagy tisztelettel tanúsított a keresztények és zsidók egyistenhívő vallása iránt. A Korán Allahja elviekben ugyanaz az Isten, akikhez a zsidók és a keresztények is imádkoznak, aki most kinyilatkoztatta magát az arab embereknek, az ő kiválasztott prófétáján, Mohameden keresztül. Azok a koráni kinyilatkoztatások, melyek Mohamed életének későbbi szakaszaiban keletkeztek, miután az első muszlimok elhagyták Mekkát, voltak azok, melyek az Iszlámot egy viszonylag jóindulatú monoteista vallásból egy terjeszkedő, katonai-politikai ideológiává tették mely a mai napig terjeszkedik.
Az ortodox Iszlám nem fogadja el a Korán lefordítását más nyelvre. Az Iszlám védelmezői, hogy a kritikát elhárítsák, sokszor mondják, hogy egyedül az arabul olvasók érthetik meg a Koránt. Ám az arab nyelv ugyanúgy fordítható, mint bármelyik másik nyelv, és a legtöbb olvasó ráadásul nem is arabul olvassa a Koránt.
Alább a Simon Róbert féle Korán fordítást használjuk.
Azok az olvasók kik kezükbe veszik a Korán egy fordítását, sokszor maradnak értetlenül mondanivalója felett, mivel a Korán értelmezésének egyik legfontosabb szabálya a „felülírás”. A felülírás elve (al-naskh wa al-mansukk) szerint a Mohamed életének későbbi szakaszában keletkezett Korán versek felülírják a korábban keletkezetteket, ha azok tartalma nem egyeztethető össze. Így a részek melyek Mohamed életének későbbi szakaszában, Medinában keletkeztek, felülírják a korábbi mekkai verseket (kinyilatkoztatásokat). A Korán maga is figyelmeztet a felülírásra:
2:106 „ Ha egy [Korán] verset eltörlünk, vagy feledésre kárhoztatunk, egy jobbat, vagy hozzá hasonlót hozunk a helyette. Vajon nem tudod, hogy Allah mindenek fölött hatalmas?”
Úgy látszik a 2:106 a Mohamed tanításainak ellentmondásait ért kritika hatására lett kinyilatkoztatva, melyek (már akkor sem) voltak összefüggőek. Mohamed személyes válasza a következő volt: „Allah mindenek fölött hatalmas, és bármire képes”.
A Korán Mohamednek úgy 20 év alatt került teljes hosszában kinyilatkoztatásra, és sosem lett kronologikus (időrendi) sorrendben lejegyezve. A Koránt végül a harmadik Kalifa Oszmán idejében állították össze könyvé, méghozzá úgy, hogy a leghosszabbtól a legrövidebbig lettek sorba rendezve a szúrák, teljesen függetlenül az esetleges tartalmi összefüggésektől, vagy időrendi sorrendtől. Ahhoz hogy megnézzük a Korán mit ír egy bizonyos témáról, fontos, hogy megismerjünk más Iszlám forrásokat, melyek leírják, hogy melyik vers, Mohamed életének mely szakaszában keletkezett. Ha ilyen vizsgálatot végzünk, rájövünk: a Mekkai szúrák, melyek akkor keletkeztek, amikor a muszlimok még gyengék és sebezhetőek voltak, kedvesek és toleránsak, jóindulatúak, ám a későbbi medinai szúrák, melyek azután keletkeztek, miután Mohamed egy hadsereg feje lett, harciasak.
Vegyük példának, 50:45 és a 109.-dik szúrát, melyek mind Mekkában kerültek kinyilatkoztatásra:
50:45 „Mi vagyunk a legjobb tudói annak, hogy mit mondanak. Te nem kényszerítheted őket. Ints csak a Koránnak azt, aki féli a fényességemet!”
109:1 „Mond: „Ti hitetlenek!”
109:2 Nem szolgálom, amit ti szolgáltok,
109:3 és ti nem szolgáljátok, amit én szolgálok
109:4 És én nem szolgálom, amit ti szolgáltok
109:5 és ti nem szolgáljátok, amit én szolgálok.
109:6 Megvan nektek a ti vallásotok és nekem az enyém.”
Vegyünk esz szúrát, mely azután keletkezett, miután a muszlimok elérték Medinát, és még mindig sebezhetőek voltak:
2:256 „Nincs kényszer a vallásban! Immár látván látszik az igaz út különbsége a tévelygéstől. Aki megtagadja a bálványokat és hisz Allahban, az szilárd fogantyúba kapaszkodik, amely nem szakad el. Allah [mindent] hall és [mindent] tud.”
Ezzel szemben, vegyük a 9:5-öt, melyet a „Kard versének” neveznek, mely Mohamed életének vége fele keletkezett:
9:5 „Ha tehát a szent hónapok letelnek, akkor öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket! Fogjátok el őket! Ostromoljátok meg őket! Állítsatok nekik csapdát az összes leshelyről! Ha azonban megbánással fordulnak [Allahhoz], elvégzik az istentiszteletet és zakatot adnak, akkor hagyjátok őket szabadon az ő útjukon! Allah megbocsátó és kegyes.”
Mivel Mohamed életének későbbi szakaszában keletkezett a Kard Verse mint 50:45 , 109 és 2:256, A Kard Verse felülírja az olyan békés verseket mint 2:106 értelmében. A nyolcadik szúra mely nem sokkal a kilencedik előtt keletkezett, hasonló témájú:
8:39 „És harcoljatok ellenük, amíg nem lesz kísértés [a hívők eltántorítására], s amíg a vallás egyesegyedül Allahé. Ha azonban abbahagyják, [bocsánat adatik nekik]. Allah átlátja azt, amit cselekszenek.
8:67 „Egy próféta sem ejthet foglyokat addig, amíg [a hitetlenek között] nem rendezett nagy vérontást [szerte] a földön. Ti az evilág forgandó javait kívánjátok, ám Allah a túlvilágot akarja [nektek]. Allah hatalmas és bölcs”
9:29 „Harcoljatok azok ellen –azok között, akiknek az Írás adatott (a zsidók és a keresztények) - , akinek nem hisznek Allahban és a Végső Napban (Ítéletnapja) és nem tekintik tilalmasnak azt, amit Allah és az ő küldötte megtiltott és nem vallják az igazság vallását – [harcoljatok ellenük] mindaddig, amíg megadják a jizzát, lévén hogy becsületüket-vesztettek ők”
9:33 „Ő az (Allah), aki elküldte az ő küldöttét az útmutatással és az igazság vallásával, hogy győzelemre vigye az összes többi vallással szemben akkor is, ha ez a pogányoknak nem tetszik.
A Korán parancsai, melyek szerint a muszlimoknak kötelessége, hogy háborút viseljenek Allah nevében a nem muszlimok ellen egyértelműek. Ezek ráadásul teljes mértékben érvényesek, mivel a Próféta életének későbbi szakaszaiban kerültek kinyilatkoztatásra, így felülírják azokat a korábbi utasításokat melyek megbékélésre szólítanak fel. A felülírás szabályának ismerete nélkül, a nem muszlim olvasók továbbra is félre fogják értelmezni a Koránt, és azt tévesen a „béke vallásaként” fogják értelmezni.