Miután vagy két oldalt írtam, ami össze vissza hülyeség volt fogtam magam és kitöröltem, reflexből fogok írni, ahogy jön nem érdekel.

Elolvastam mindent, hogy ki ez a tomcat bár már róla hallottam, és ki ez az ember akit ő és kebel barátja megvert, és gyúlt harag keblemben és ha tudtam volna elsúlytottam volna villámaimat dörgő fellegemben. A rohadt élet de tényleg, fogja magát a jámbor jószívű ember, gondolkodik és rámutat, arra hogy a fasiszta is ember, de csak abban az értelemben hogy lop, csal, hazudik. Rájön hogy tomcat lezsebelt egy száz ezret, és rájön, hogy ezt meg kell osztania, mert ez így, nem maradhat büntetlenül. És nem is maradt. Ahol a jog nem léphet lép az ember, s lépett is. Én is lebloggoltam volna, mi az hogy nagyon is.

Akkor fogtam kissé a fejem, amikor azon gondokodtam hogy mi előzhette meg I hate it here „lekapcsolására” irányuló törekvéseket. Kismacskánk észrevette hogy kiderült, mit hazudott, leült és gondolodott. Fogta a BTK (büntető törvénykönyv)-t és kikereste, meddig mehet el. Tudta hogy az általa ÁVH nak nevezett rendőrség is csak annyit fog tenni hogy semmit. Tudta hogy amit ő ÁVH-nak állami terrorszervezetnek ír le az pontosan a BTK miatt a jogállamisága miatt nem fog cselekedni amiatt hogy ő elhallgatatott egy bloggert. És itt van az a pont amikor meg kell álnunk, Ez az ember tisztában van azzal hogy amit mond az hülyeség hazugság. Tudja hogy nem ÁVH van hanem rendőrség, és tudja hogy nem diktatúra van hanem köztársaság, mivel úgy indult el bloggert venni hogy számolt az ő személyes jogaival, és a megverendő egyénével is.

És ez az amikor valami bestiálisan gonosz erőnek kell az emberben lenni ahhoz hogy ne jöjjön rá hogy amit mond, prédikál vagy blogol az csupán hazugság. De ez az ember tisztában van, azzal hogy nincs igaza, ahogy a fasiszták is. Így kell keresni egy olyan lelki faktort magában, amit ha kiiktat, akkor már igazolva is van. Így nem tudja hanem hiszi hogy igaza van.

Ez az ember a rendszer ellensége, egy terrorista. Ahol tud, bezavar, akit el akar taposni, azt eltapossa. Megfélemlíti az embereket, és megpróbálja ráerőszakolni magát a „társadalomra” pontosan úgy mint egy terrorista: az élet minden területére behat, hogy a polgár mindenhol fenyegetve érezze magát. És ez az amit én „polgári-terrorizmusnak” nevezek, és ez átható jelenség. Ez egy olyan rendszer, mely pontosan úgy működnek, mint egy terrorszervezet:

Van egy elvi központ, mely adja az információkat, vagy akár több is. Ez esetben egy blog. Van egy központi alak,a kire lehet hivatkozni, aki szerte az országban ismert. Kell egy mártír szerep lehetőleg a szellemi vezető legyen a mártír, hogy legyen minek okán harcolni. Kellenek sejtek melyeket a mai nagymagyország polós pulóveres, dzsekis ifjúság szolgáltat. Kell egy kommunikációs hálózat mely a gyűlöletbeszédet eljuttatja minden szintre. Erre ott a NET és a média. Azonosítani nehezen lehet ezeket az embereket, hiszen rendes életet élnek: jobb esetben dolgoznak, családjuk van. Ám amikor eljön a harc ideje akkor ezek a rendezetlen elemek hirtelenjében egymásra találnak, összekapcsolódnak, és hirtelen mindenki megkapja a maga szerepét, ösztönösen tudja hol a helye a sejtben. Az egyik megszerzi az információt a netről, telefonkönyvekből meg hasonló helyekről. A másik meg szed egy harmadikat, akivel majd elvégzi a tényleges munkát, azaz az ellenség elhallgattatását.

Ideológiájuk a következő:

Aki nem velünk van az ellenünk, ez a legfontosabb, és aki ellenünk van azzal szemben önvédelemből fel kell lépni. El kell menni az adott rendszer jogi határáig, annak érdekében, hogy azt elpusztítsuk.

Így működik hát az Iszlám Dzsihád, így működik az ETA és így működik hát kis országunk nemzeti jobboldala is. Így félemlítik meg az  olyan embereket is akik egy jobb világon dolgoznak, így félemlítik meg azokat, akiket akarnak. Így történik meg a demokrácia legnagyobb szégyene, így alakul át a demokrácia egy kissebségi csoport kiszolgálójává.

És I HATE IT HERE esete is példázza, a jogi keretek nem működnek. A jog nem ad elég védelmet a terrorizmus ellen. A démosz, a nép sem akar a másikon segíteni (emlékeztetnék itt a szomszédra aki udvariasan elküldte a segítségkérő bloggert) hiszen amíg nem őt támadják addig nincs baj.

És most itt szokásomhoz híven, apokaliptikus szintre helyezem át a fent tárgyalt konfliktust.

Egyszer egy nagyon okos ember bizonyos Edmund Burke a következőket mondta:

„ A gonosz győzelméhez, egyedül egy valami szükséges: hogy a jó ember ne tegyen semmit”

És ez itt a lényeg: amíg nem lesz pár olyan ember aki egyszer elfogja és tomcatat megveri addig nem lesz béke,  addig minden nap ránk erőszakolja magát ez a szubkultúra, ez a fertő.

Addig nem lesz béke sem Magyarországon sem a Közel Keleten sem a Fülöp szigeteken sem sehol amíg ha valakit félholtra vernek addig a többi csak nézi. Addig lesznek próbálkozások egy második holokausztra amíg az emberek, ahogy itt Szegeden anno csak az utcák két oldalán bámulva nézik amint a németek elhajtják a zsidókat. Addig mindig lesz egy tomcat és mindig lesz egy Csurka, mindig lesz egy Hamasz, egy Fatah vagy egy al-Kaida amíg ahogy Burke mondta nem állnak fel azok, akik nem hiszik (ahogy tomcat) , hanem tudják hogy IGAZUK van.

Addig nem lesz nyugta se NEKED sem a GYEREKEIDNEK sem UNOKÁIDNAK, amíg végignézed ahogy valakit megvernek, amíg végighallgatod hogy valakit lezsidóznak, amíg szó nélkül hagyod hogy felrobbantanak egy kávézót. Nincs mentséged, nem mondhatod, azt hogy nem akartad, hogy téged is lezsidózzanak, nem védekezhetsz, azzal hogy egyszerűen féltél.

Nincs olyan kifogás mellyel kibújhatsz a felelősség alól.

Itt tényleg csak két oldal van:

Vagy velünk, vagy ellenünk.

Tessék választani.