Akkor most leírok mindent.
Az utóbbi két nap önfeledt eszmecseréjén levonva a következtetéseket írom e bejegyzést.
Nos kezdődött azzal hogy egy hete közölték a kedves jobbosok hogy az üzenet miszerint a héten lángolni fog Budapest a kormány műve hogy a Fidesz ellen uszítsa a népet.
Akkor jött Gyurcsány beszéde melyet a Magyar Rádióra jellemző módón egyből a szittyalovagok kényére kedvére megvágtak és természetesen csak az az egy bizonyos mondat került bele a híradóba. Az persze nem hogy Gyurcsány elmondja hogy azért kell megváltoztatni az egészségügyet mert az ő anya csak azért kap jobb ellátást mert Gyurcsány van a nevében.
Meg elmondja hogy ő azért büszke a kormányzásra mert elérte hogy a baloldal ne Orbánhoz és népéhez hasonlítsa magát hanem a világhoz. És még sok hasonló. De nem ez kit sem érdekelt.
Hozzáteszem ez nem mérhető össze azzal amikor Orbán bevallotta szintén egy ugyanilyen zárt tüntetésen hogy nem érdekli a törvény a választásokon ő megsérti. Nem mivel ez nem volt törvénysértés. az az volt. Nem akkor nem ment ki senki az utcára. És nem, a jobbosok nem emlékeznek rá. Nem akarnak rá emlékezni.
Aztán eljött a Hétfő. Hallottam délután a tüntetők áttörtek egy kordont a Parlament előtt de a következőnél már megálltak. Gondoltam áh. Ebből nem lesz semmi csak a szokásos polgári-önérzeti-önkielégítés megy végbe. És amint olvasom a híreket ez ma is így folytatódik tovább.
Aztán este szokásos dzsihadal kapcsolatos híreket böngésztem végig mikor jó anyám lehív, hogy valami nem stimmel lessem már meg a TV-t.
És képzeljétek el milyen kép fogadott. Alig éjfél előtt azt látom hogy maroknyi rohamrendőr áll a királyi tv székháza előtt, élőpajzsot alkotva, amint az embernek általam nem minősülű szittyalovagok kövekkel dobálják őket és a székházat. Hallom hogy mit és hogyan kiabálnak és látom hogy mit tesznek.
Látom hogy a pajzsuk már szét van szedve, látom és érzem hogy ők is félnek. Ekkor már őszintén szólva én is féltem. És nem a tüntetőket féltettem...
Aztán jött a vég. Amikor az MTV székházából belülről jelentkeztek. Amint azt látja az ember hogy az eltorlaszolt ajtót ököllel verik a dunamenti mongolok de vagy ötszázan és a karhatalom számomra fényévekkel szimpatikusabb alig 10 fős egysége figyeli belülről az eseményeket (már minden ajtónál külön-külön ennyien). Hallom amint a tudósító fél, amint remeg a hangja és amint megijed és ijedten közli hogy valami történt megindultak az ajtó fele. És ekkor veszem észre hogy már sehol egy rohamrendőr az ajtó előtt. Érthető módón elmenekültek.
Aztán a székház erkélyéről jelentkezett be az élő adás. Akkor mutattak egy olyan 30as, velős sörhassal rendelkező egyedet ki félmeztelenül �csuvakka� stílusban odament egy kocsihoz majd megfogta az elejét és megrázta, majd körbenézett hogy nézi e valaki és újra megrázta . Aztán felnézett a kamerára és tisztán látszott hogy a baromnak hogy felvidul a képe. Hihetetlen szánalmas volt. Ezek vagytok ti gondoltam. Ennyi és nem több. A Trianon mániások, a komcsizók és mindazok akiket rohadtul nem érdekelnek a tényleges politikai lépések, ők mind ilyenek. Amit eddig is vallottam: nesze ennyire tudjátok vinni.
Szokás mondani hogy amikor egy állam diplomáciai ereje meggyengül akkor a katonait erősíti. Ebben az esetben a jobboldal mozgósítása volt a Gyurcsány kampányt kísérő polgárikörös "engedetlenség". És ez volt a végkifejlet.
Szánalmas�. Nézd meg hogy örülnek a barmok hogy szereztek egy pajzsot. Nézd meg. A baloldali feketeruhás objektum is mennyire szánalmas már. És ez akar forradalmat csinálni? Nem fog menni...
Aztán elkezdtem azon gondolkodni hogy míg a "tüntető" aki ezekre a percekre szánalmas embernek és állatnak nem minősítő lény szintjére süllyedt le mit érezhet. Látom és hallom amint elordítják magukat hogy "ha nem jöttök ki meg lesztek baszva" és akkor ez volt a legenyhébb. És körülnéz hogy a �többiek� hallották-e. És megörül a baromja hogy igen hallották, és mostmár ők is "eggyek" a többi szittyatestvérrel.
És ekkor egyre jobban sajnálom a rendőröket. Kisseb koromban része voltam ennek a hullámnak "csegevara" mely szerint minden forradalom "raj" avagy "menő" és mint olyat támogatni kell. Nos ez nem forradalom. Ez még nem is engedetlenségi mozgalom.
Közben bekapcsolom újra a számítógépet , anyám heves ellenérvei mellet hogy két csatornán kapjam az infókat. Akkor itt jön az a hír ami már hiányzott miszerint Orbán már itt is van Brüsszelből, és ahogy ismerem azért jött haza hogy megkoronázzák. Emlékezzünk arra amit a választások elvesztésénél mondott: "ki nevet a végén"
Ami ÉGTELEN HARAGot keltett bennem az szitnén Orbán azon megjegyzése volt miszerint ő teljes "szolidaritásáról" biztosítja a tüntetőket. Ez az ember beteg, hihetetlen. Mikor fogja már föl hogy belőle sosem lesz Führer?
Ekkor jövök rá hogy mostmár biztos hogy nem "Feri" és barátai szivárogtatták ki a dolgot. Ekkora tömeget nem lehetett összeszervezni egy azaz egy nap alatt. Csak és kizárólag akkor ha a jobbosok tudták előre mi lesz.
Tudjuk kik voltak azok akik az Európai Néppártot nevetségessé téve Brüsszelben olyan nyilatkozatot fogadtattak el hogy hazánkban a kormány elnyomja a népet�
Visszatérve a tv adásra: Kikapcsoltam a gépet mivel előző éjszaka is kemény 6 órát aludtam és ez egy 8 órás áltanítás után azért érezteti a hatását. Azért még nézem a tv-t. És ekkor � folytatjuk programunkat�. Nem akartam hinni a szememnek�.
Aztán ATVre kapcsolván látom megint a maroknyi rohamrendőr küzdelmét. És ekkor azért "szorult" el a szívem mert belegondoltam, hogy mi lesz ha ezek bejutnak az épületbe.
Merthogy előfordulhat, hogy a rohamrendőr ki már délután kettő óta "dolgozik" enyhén ideges és fél, és ha esetleg nekimennek, nem bírja tovább és emberi mivoltának eleget téve előveszi fegyverét.
Hihetetlen nagy érzelmi töltete volt és van a dolognak. És én átéreztem és végignéztem.
trong>a karhatalom erői mellett éreztem magam. És ahogy mutatták a "tüntetőket" újra lassan érlelődött bennem a gondolat. Hogy vinnének engem oda rohamrendőrnek.
A rendőrőkre, a tüntetőkkel ellentétben büszkeséggel néztem. Ők a magyarok, nem ezek a szittyhuszárok...
Fognám a gumibotot és nem kímélném �ezeket�.
Nem ezeknek nem szabad engedményt tenni.
A gyengeség minden jele erősebbé teszi őket.
És hallom újra a riporter élő jelentkezését amint félve mondja hogy már ég mindenhol valami. Hogy a tömeg marad, és a rohamrendőrők is egyre hullanak ki a sorból.
Na és ekkor érzelmektől átitatva nem tudtam ellenállni az álmosságomnak.
