Tegnap magyar után hazaértem, az említett eső miatt kissé fáradtan, bloggoltam egyet, és elővettem a matekot, hogy nosza készüljünk fel az érettségire. Hát sok olyan volt, ami olyan volt, hogy kössz, nem kínlódok, megnéztem inkább a megoldást. Aztán meg már annyi volt, hogy inkább a próbafeladatsorok helyett elővettem a tényleges érettségiket. Hát egy erős szintkülönbség volt, mondjuk úgy, hogy az érettségiket mind megtudtam egyből csinálni.
7 óra környékén éhesen álmosan hagytam a f**ba az egészet, gondoltam, mostmár úgyis úgy sikerül, ahogy. Na úgy éjfél fele sikerült elaludnom végre.
Reggel megint Linkin Park , zubbony , tej egyebek kevert sorrendben, fel a buszra, be az iskolába.
Na kiosztották a 12 vagy 11 feladatból álló első részt. Rögtön az elsőnél lesokkolodtam ,hogy ez meg mi a jó qva isten. (2ab-b2)/ab volt ha jól emlékszem. Néztem-néztem, és semmi sem jutott eszembe. Kúrva vasárnapi eső nagyon lefárasztott. Csinálgattam a többit, páron azért kellett elmélkedni. A logaritmusnál megint csak néztem, hogy ez meg mi a jó édes isten piszka. Megint kikapcsoltam, nem jutott eszembe semmi. Na hát ez van, ha nagyon szigorú vagyok a 30ból, amit erre a részre lehetett kapni kaptam 20at. 45 perc volt rá, azért lehettett volna egy óra is, de meg van bocsátva.
Akkor a hosszú szopatás a 135-perces (talán) 7 feladat következett. Tökéletesen megy mindegyik, amíg el nem jutok, oda hogy a három nehézből válassz ki kettőt, a harmadikat meg hagyd a f**ba. Megnéztem, hogy melyikben van a legkevesebb valószínűségszámítás, azzal kezdtem, aztán a második legkevesebbet tartalmazóval. Ez volt a 18-as. Egy órám volt csak erre a feladatra a többivel kész lettem. Gondolkodom, nézem, írogatom, de akkor akar összeállni.
Irogatom másképp, megnézem fejjel lefele, aztán eszembe jut valami. Írok egy oldalt, aztán rájövök hogy szar, áthúzom. Azt mondja a tanár, hogy gyerekek ideje áthúzni az üresen hagyott lapokat, mert lejár az idő. Na mondom csodálatos, egy 17 pontos feladatra kapok 0-át. Áthúztam mindent üresen álló részt. Erre mondja a tanár, hogy még van 5 perc. Na ekkor ideges lettem, hogy akkor mi a jó égnek kellett azt mondani hogy már húzzúk át. Egy üresen álló sarokba még gyorsan összedobtam a kihagyott feladat ábrázolását, így kapok még három pontot talán érte vagy hatot, jobb mint a 17/0
Beadom, szitkozódom, de látom hogy majd mindenki más is. Beszélek az osztálytársakkal ismerősökkel a városban, és mindenki szitkozódik, és ostorozzák a sok sok valószínűségszámítást ami benne volt, mert az tényleg szemét dolog, nekem se megy, pedig nem vagyok (annyira) sötét.
A tavalyihoz képest, hát, szóval ez tényleg nehéz volt. Így tojtam egy olyan 70% körülit. Meglássuk majd.
Ja még jellemzi az egészet, hogy amíg írtuk bejött az igazgató és közölte, hogy ez annyira könnyű, hogy nem is szabadna érettséginek nevezni. Aztán kiment és egy tanárnak meg azt mondta hogy ez bizony nehéz :)… Bírom a búráját.
Realista fazon. Na holnap töri emelt, addig meg még van egy filmnézés és másfél törikönyv olvasás betervezve, úgyhogy addig ámen.
7 óra környékén éhesen álmosan hagytam a f**ba az egészet, gondoltam, mostmár úgyis úgy sikerül, ahogy. Na úgy éjfél fele sikerült elaludnom végre.
Reggel megint Linkin Park , zubbony , tej egyebek kevert sorrendben, fel a buszra, be az iskolába.
Na kiosztották a 12 vagy 11 feladatból álló első részt. Rögtön az elsőnél lesokkolodtam ,hogy ez meg mi a jó qva isten. (2ab-b2)/ab volt ha jól emlékszem. Néztem-néztem, és semmi sem jutott eszembe. Kúrva vasárnapi eső nagyon lefárasztott. Csinálgattam a többit, páron azért kellett elmélkedni. A logaritmusnál megint csak néztem, hogy ez meg mi a jó édes isten piszka. Megint kikapcsoltam, nem jutott eszembe semmi. Na hát ez van, ha nagyon szigorú vagyok a 30ból, amit erre a részre lehetett kapni kaptam 20at. 45 perc volt rá, azért lehettett volna egy óra is, de meg van bocsátva.
Akkor a hosszú szopatás a 135-perces (talán) 7 feladat következett. Tökéletesen megy mindegyik, amíg el nem jutok, oda hogy a három nehézből válassz ki kettőt, a harmadikat meg hagyd a f**ba. Megnéztem, hogy melyikben van a legkevesebb valószínűségszámítás, azzal kezdtem, aztán a második legkevesebbet tartalmazóval. Ez volt a 18-as. Egy órám volt csak erre a feladatra a többivel kész lettem. Gondolkodom, nézem, írogatom, de akkor akar összeállni.
Irogatom másképp, megnézem fejjel lefele, aztán eszembe jut valami. Írok egy oldalt, aztán rájövök hogy szar, áthúzom. Azt mondja a tanár, hogy gyerekek ideje áthúzni az üresen hagyott lapokat, mert lejár az idő. Na mondom csodálatos, egy 17 pontos feladatra kapok 0-át. Áthúztam mindent üresen álló részt. Erre mondja a tanár, hogy még van 5 perc. Na ekkor ideges lettem, hogy akkor mi a jó égnek kellett azt mondani hogy már húzzúk át. Egy üresen álló sarokba még gyorsan összedobtam a kihagyott feladat ábrázolását, így kapok még három pontot talán érte vagy hatot, jobb mint a 17/0
Beadom, szitkozódom, de látom hogy majd mindenki más is. Beszélek az osztálytársakkal ismerősökkel a városban, és mindenki szitkozódik, és ostorozzák a sok sok valószínűségszámítást ami benne volt, mert az tényleg szemét dolog, nekem se megy, pedig nem vagyok (annyira) sötét.
A tavalyihoz képest, hát, szóval ez tényleg nehéz volt. Így tojtam egy olyan 70% körülit. Meglássuk majd.
Ja még jellemzi az egészet, hogy amíg írtuk bejött az igazgató és közölte, hogy ez annyira könnyű, hogy nem is szabadna érettséginek nevezni. Aztán kiment és egy tanárnak meg azt mondta hogy ez bizony nehéz :)… Bírom a búráját.
Realista fazon. Na holnap töri emelt, addig meg még van egy filmnézés és másfél törikönyv olvasás betervezve, úgyhogy addig ámen.